Bár Olaszországba többször volt lehetőségem utazni, a csizma sarkában délen még nem jártam. Az utazás célja, most kivételesen nem az állatokról szólt. Egyet viszont biztosan mondhatok ló és kutya nélkül is elferdített fejjel lesem a kutyák mozgását (vajon sánta-e, van-e mozgásszervi problémája), azt, ahogy viselkedik a gazdája mellett - azt, ahogy a tömeget, zajokat kezeli és megállapítok. Természetesen ez a megállapítás kinek mit jelent, én a saját értékrendem szerint magamban elhelyezem az adott szituációt, levonom a következtetéseket és elgondolkozom, hogyan lehetne másképp, vagy mit is kéne nekem ebből elraktároznom. Az is biztos, ha olyan személy, személyek ülnek körülöttem bevonom őket, kíváncsi vagyok vajon ők mit látnak az adott szituációban és ezt attól függetlenül, hogy van-e négylábúakkal kapcsolatosan tapasztalata. Szeretek beszélgetni…ahogy pedig fürkésző szemekkel kerestem a különböző fajtájú, avagy éppen nem fajtájú kutyákat rájöttem, hogy tetszik amit látok, legalábbis találtam benne olyat ami tetszik.
Az biztos, hogy az olasz mentalitás, amit mindig emlegetünk, még aki nem is volt ebben az országban tudja mire gondolok, ezen a déli részen többszörösen igaz. A szabályok szinte folyamatos átlépése, a laza és szertelen gondolkodás, talán az ottani autók állapotában a legszembetűnőbb, ugyanis ütöttek kopottak, mert néha koccannak egyet velük, de a kereszteződésben is sajátos rendszert használnak és tényleg bárhol legyenek, éppen azt alkalmazzák, amivel ők azt érzik, hogy átkelhetnek az adott helyen biztonságban. Szóval nem is a turizmusba szeretnék belemenni és elmesélni, hanem hogy ez a szertelen, számomra is (pedig én egy eléggé szabadlelkű nem beskatulyázható embernek tartom magam) megfejthetetlen élettel teli lazaság a mentalitásban magas fokon ég bennük, ami az életük minden részére kihat.
Nem láttam sok kutyát. Nem láttam a különböző menő fajták minden féle méretben való felsorakoztatását. Nem láttam színes pórázakat, ruhácskákat. Ha láttam ezeket én úgy érzékeltem, hogy turista kutyus lehet. Szépre nyírt szőrrel és szinte már-már – sőt ki kell, hogy mondjam ékszerként használt kutyákat is láttam. Ezek csak a megállapításaim, nem pedig minősítés, mielőtt esetleg valaki azt hinné. Ahol én élek, Győrben, ott a kutyatartás teljesen más kereteket öltött, azzal tudom igazán összehasonlítani, ami hatással van rám is és arra is, amikor a kutyákkal sétálni megyek.
Amúgy van ám még észrevételem… az olasz temperamentum azt hozza még magával, hogy az emberek simán átkiabálnak az utca másik oldalára, ha ismerős arcot látnak és köszöntik egymást, de az autóból kihajolva is megteszik ugyan ezt, sőt meg is állnak akár éppen ott, ahol vannak. Az ilyen megálláskor, akinek kutyája van, a kutya is részese ezeknek az energiáknak. Az örömnek, amikor üdvözlik egymást az emberek és valóban kíváncsiak arra, miért sétált a másik is éppen ott, ahol ő…. de a legjobb, ha mind a két barátnak van kutyája, mert akkor a kutyák is tudják egymást üdvözölni. Ez pedig kontakt. Kontakt emberrel, fajtárssal és egy csodálatos pozitív megerősítés az érintkezésre. Ez a kutya ha tovább halad, ugye - még mindig az olasz kutyusukról beszélek és találkozik egy egyébként idegen ember és annak idegen társával, hasonlóan a kontaktot és az interakciót fogja keresni, pozitívan. Ez a kulcsszó, pozitív – ami a negatív ellentétje ugye, ami egy félelem is lehet. Az olasz embertársunk pedig mindeközben szemkontaktust keres a gazdival és mélyen a szemébe néz, ez is olyan kellemes köszönő érzés. Bár be kell vallanom valamit, az elején nem értettem én sem, mit bámulnak. De semmit. Emberszámba néz és nem közvetít magából energiákat, legalábbis megvető energiát semmiképpen sem. A hajad, a bőröd a ruházkodásodra kiterjedően. Csak elhalad melletted és jelzi, nem fog bántani…. mert mi emberek is ilyen egyszerűen működünk ám. Csak most valahogy túl lett gondolva a tiszta kommunikáció, a jelzések is ezáltal. Nem jó ha rád néznek nem jó ha rá nézel… vagy valami ilyesmi, ezt meghagyom a pszichológusoknak. Az egésszel azt szeretném mondani, hogy nem mindegy miben szocializálódik a kutya. Mi veszi körül, milyen ingerek, milyen társak, egyáltalán saját fajtársával megtanult kommunikálni, érti a többi kutya jelzését… húúúúú rengeteg gondolat tudna kibukni belőlem.
Mellé írnám az itthoni megfigyelést, mert lehet akkor érthető a már oldalakon taglalt érzésem. Itthon, ha meglátunk egy másik kutyust, átmegyünk a másik oldalra. A kutyát nem tanítjuk meg szobatisztaságra, hanem pelenkát teszünk le, majd „jóvanazúgy” el van a kutya 12 órát is otthon, egyedül. Nem visszük a többi kutya közé, mert amúgy félünk tőlük, csak a Nyúnyókát szoktam meg és a szőre is épp most lett megkozmetikázva, nehogy az a nyálas kutya összeturhálja… na és akkor a többesszámból ki is jönnék, mert azt hiszem én nem ezt a vonalat követem. Szóval találkozom még olyannal, hogy a felelős kutyatartás kimerül abban, hogy megveszem a drága kutyát, komoly tenyésztőtől, majd felemelem e kezem, mintha egy Audi-t (azért Audi, mert Győr….)vettem volna, hogy na ezzel soha semmi baj nem lesz. De a kutya megnő, idősödik, változik és ne felejtsük, mivel az ágyban alszanak már velünk, hatással van rájuk, ha éppen válóperben vagyunk, dolgozunk, felmondunk, berugtunk, jó kedvünk van, boldogok vagyunk…. stb. Olyan éles receptoraik vannak, hogy mi azt elképzelni se tudjuk. Szóval, amikor a kutyával sétálsz és meglátsz egy embert, biztos, hogy a kutyád miatt térsz át a másik oldalra? - ilyenkor tök jó tud lenni, hogy megérzed ezt magadon, gyorsan felteszed magadnak ezt a kérdést és megpróbálod megválaszolni, miért izzadtál le, mert szorítottál rá a pórázra, miért feszült meg a tested, kezdtél el rövidebbeket lépni… miért csapod el a fejed, holott jelezhetnéd a másiknak, hogy nincs semmi baj, ha közelebb jön…. szerintem nem vagy biztos magadban. Abban, hogy magadat kordában tudod tartani. A kutya pedig ezt érzi, hogy bizonytalan vagy és félelmet, szorongást váltasz ki belőle. Támadni fog. A legcukibb Nyúnyóka is. Nem agresszívan, azért mert hangos, azért mert a fogát megmutatja, csak fel kell használnia, be kell mindent vetnie, hogy Téged megvédjen, mert érzi, hogy félsz.
A kettő gondolatomat pedig összehasonlítva, hogy amíg egy frusztrált társadalmi mintát veszünk fel, bezárkózunk és az egocentrikusság felé haladunk, addig nem hogy a kutyánkkal és nem hogy a kutyánkat, de az embereket sem fogjuk megérteni, elfogadni. Amúgy kutyakakit is szednek, mert nem ciki lehajolni a kutya meleg kaksijáért, amit aztán ki kell dobni a szemetesbe.
Mosolyogj és szedj kutyakakit, vagy szedj mosolyogva kutyakakit.
