Hello Gazdi!

Tudnod kell, minden ami ilyesmi felületeken történik számomra teljesen ellentétes, viszont keresnem kellett rá egy "miért"- et, hogy neki álljak. Szóval...

Vágjunk bele!

A kérdésemre a válasz ott lapult, hogy piszkálgatva éreztem magam, amikor mások a történeteinkről faggattak. Omissal mit etetsz, milyen kullancs riasztót használsz, mennyit sétáltatod, hányszor viszed dokihoz, hogy sikerült lefogyasztanod... Aztán rájöttem, ez nem piszkálás, hanem a Gazdik próbálnak információt gyűjteni, hogy csinálják jól és olyantól próbálnak meg segítséget kérni, akiben megbíznak. Úgy éreztem ez amolyan misszióm lehet. Az én kommunikációs csatornám közted Gazdi és a Blökid között helyezkedik el. Láthatatlan szál, viszont az én célom, hogy a kutyusod jól érezze magát. Mindig az állatokat helyeztem magam elé, így hát így van ez a kutyatartókkal is.

Mielőtt folytatnám, szeretnék elnézést kérni, aki ezt a formájú kommunikációmat, nem érti, vagy túl józannak tartja, megesküdtem, ilyen leszek ha egy kutyaéletről van szó, nézze el nekem.

Rövidke történetünk (ugyanis szerintem Omiban még lehet még 1x ennyi..), 11 éve kezdődött. Egy levelet kaptam születésnapomra Szüleimtől, amiben az állt, "te kutya nélkül nem létezhetsz" - azt itt tudni kell, előtte vesztettem el Bigitte szintén beagle kutyusomat, ami akkor megviselt, a mai napig gondolkodom rajta és rájöttem, hol hibázhattam. 

Kiválasztottam. Hogy miért Őt, nem emlékszem, csak tartottam a kezemben, egy markomba belefért és már akkor nagyon kiegyensúlyozott volt. Nem sírt a többi után, elvolt magányosan. Bár otthon egy pumi lány, Luca várta. Luca utálta, nem értette, miért veszik el a terét. Luca egy örökbefogadott, mentett pumi kislány volt. Teljesen megrémülve mindentől és mindenkitől, így teljesen érthető volt, hogy kibillent. Omi nem akart vele játszani, csupán hozzá érni, érezni valami melegséget, valami szőröset. 

Most, hogy így leírtam rájöttem miért választottam és egy újabb "miért"-re is választ kaphattam az írás által. - igazából tetszik, hogy leírhatom... tök jó, mennyi emlék.... Vissza, hogyan esett a választás a leghúsosabb beaglere. Talán egyezünk, magányosan de mindig kapcsolódva valamihez, nyugodtan és átérezve mindent és mindenkit aki körülöttünk van, segítve, támogatva, megértve. Omi bármilyen közegbe mehet, nem kizökkenthető és jól tudja kezelni, jól tud alkalmazkodni az adott szituációkhoz. Hasonlóak vagyunk, ha mellettem van biztonságot érzek. 

Nos, elkapta a kezemet a sok gondolat. De az biztos, mesélek magunkról, hiszen sokat utaztunk, láttunk, voltunk betegek, történtek változások és ez mind hatással volt a kapcsolatunkra. Igen, kapcsolat. Számomra az egyik legértékesebb.

Pacsi

u.i.: csináltam egy kis közvélemény kutatást, semmi pánik, lesz tartalom általános, felelős kutyatartásról szóló témákkal...