Amikor az ember meghallja, hogy gyógytorna, rögtön az orvosra a fájdalomra és egy betegségre gondol. Persze, egy idő után eljuthatunk arra a szintre, hogy már egy injekció sem oldja meg a problémánkat. De vajon a fájó derékkal, vagy a kéz, aki egész nap egy számítógép egerét görgeti, vagy a test, aki egész nap egy székbe kényszerül, vagy az a láb, akin egész nap állunk, mert olyan munkánk van ami ezzel jár alternatív terápiával is kézben tartható? Vagy meg kell várni, hogy egy ügyeletes orvos az éjszaka közepén kijöjjön hozzánk egy szteroidos injekcióval majd egy kúpot is tol a fenekünkbe?! Ez az a pont, ami nekem már nem fér bele, én nem akarom és nem is fogom megvárni azt az utolsó előtti pillanatot, amikor már nem tudom visszafordítani a helyzetet és nem lehetek döntéshozó, mert a testem fogja feladni a harcot, a testben pedig én élek. Bezárva lenni a testembe egyenlő a halálos ítélettel. Ha a blogom szövegezése megint nem szimpatikus, kérlek menj tovább és ne is foglalkozz velem.

Nos, az én testem a kutyusok megsegítése miatt egész nap görnyedt és nagyon érdekes pozíciókat kell, hogy felvegyen ülő és álló helyzetben is, mindeközben előfordul, hogy 30-40 kg-os testet is tartanom kell. Mivel 20 éves versenyzői élet áll mögöttem és nem megfelelő lábtartással születtem, a testem a tudatalattimat használva felvett egy védekező pozíciót és azt, amiben a legjobban fájdalom nélkül tudja mozgatni a különböző részeket. Ez azzal járt, hogy már napi szinten a felkeléstől folyamatos, monoton fájdalmam volt. A testem nem tudott tovább kamuzni a rossz tartással. Ha kicsit keményebb napom volt és még sportoltam is éjszaka jött az elviselhetetlen derék, hát majd érzetkiesés a lábakban. Gyógyszer nem segített (legalábbis csak egy ideig). Mivel ez állandósult, megijedtem. Se dolgozni nem tudtam kedvvel és a sport sem ment zökkenő mentesen. Mindig éreztem, hogy adott mozgásfajta, ill. Édesanyám kezelése, aki gyógy- és sportmasszőr stb. jobb lett, majd 3-4 nap után kezdődött elölről minden. Ez így nem mehetett tovább. Elmentem orvosokhoz, több ortopéd dokinál is jártam, külföldön is. Készült MRI, CT és röntgen is a végén egy papírral távoztam: piriformis szindróma - ülőideg és sacroiliacalis (SI ízület) ízületi probléma - azaz keresztcsont- csípőcsonti ízület. Amikor ezt megtudtam, először kicsit sajnáltam magam, majd eszembe jutott, hogy én ezeket ismerem kutyázásból. De ha én ismerem, akkor egy humán fizios is ismeri.... Aztán beugrott Kati, aki anno különböző sportsérüléseknél segített mihamarabb felépülnöm és visszakerülni a sportba. Hát megkerestem...

Izgalmas volt. Vártam, hogy vége legyen a fájdalmamnak, kíváncsi voltam mit mondhat, mert az orvosok csak szteroiddal megszúrták az ízületet, de annak a hatása 1-3 hónap után visszajött, így megoldást nem találtam. 

Az első alkalommal belépve a fiziós helyre, elmosolyodtam, hiszen hasonló eszközök tárultak elém, csak most tudtam nekem kell rajta 'bohóckodnom', azért mondtam így, mert a Gazdik imádják, amikor a kutyájuk ezeken álldogál és feladatokat csinál, mint afféle cirkusz. Csak hát a kutyus annál sokkal komolyabban dolgozik, mint azt a Gazdi hiszi és sokkal több mindent akarok vele elérni, mint a kutyatulajdonos mosolya. Ugyanis akkor ott megoldunk egy problémát kőkemény munkával és nem szórakoztatni akarunk a kutyussal. Na de endofstory... sport felszerelésben mentem - jól tettem. Állapotfelmérés történt. Elmeséltem mit érzek, mit mondtak és átnyújtottam a papírjaimat, amit az orvostól kaptam. Majd Kati elkezdett feladatokat kérni. Én már akkor izzadtam... mondta, ne essek kétségbe, mert majd következő alkalommal sokkal jobban fogja tudni speciálisan mire van szükségem. Nem is értettem, mert én már majdnem belehaltam a feladatokba, annyira nehezek voltak, pedig még csak háton feküdtem :D . Az első alkalom után azonnal kaptam házi feladatokat, amit otthon nekem a találkozások között szorgalmasan csinálnom kellett. Kati elmagyarázta, ha nem csinálom, Ő a feje tetejére is állhat nem fog változni, ehhez kellek én is és mivel rossz tartás problémáim is vannak az agynak folyamatos instrukciók kellenek, hogy tudjunk változtatni és a szövetekre is kitért, hogy lusták, így őket piszkálni kell, hogy ne álljanak vissza eredeti helyzetükbe. Majd a végén elmosolyodott, hogy szerintem ezt te is jól tudod Barbi.... amúgy igen tudom, mert látom a kutyusokon, amikor a Gazdi nem hiszi el, hogy a fejlődéshez, nem elég az én munkám, hacsaknem mindennap foglalkozhatok az adott kutyussal, mert visszaesik a berögződött rossz mozgáskultúra, az izmok beidegzése rossz információt küld az agynak és nem történik meg a változás. Mert elsőre a rossz mozgás a kényelmes, de hosszú távon a kényelmes mozgás okoz fájdalmat, mert azt sokáig nem tudja fenn tartani, mivel nem az az egészséges. Szóval az állapotfelmérésnél, az izmok latin neve is ismerős volt, azok mit mozgatnak és képzeljétek embereknél hasonló a működés. Ill. a gyakorlatok fontossága, ritmusa, ütemezése a héten, az adott állapothoz mérten, a házi feladat kiadása passzolt az én munkásságommal. 

Mentem ám minden héten, sőt még megyek is. Ez nem fog sajnos azonnal megoldódni. Néha rossz kedvel megyek, mert nincs kedvem. Nincs kedvem megizzadni és érezni a core izmaim nullák, azaz 0. Remegnek az izmaim, izzadok és még jutifalatot sem kapok. Ugye én értem, amit mond a Kati így nem kell rávenni, hogy megcsináljak dolgokat és tudatában is vagyok, hogy miért csináljuk és szükségem van rá. Az én szakmámba ezt nem tudod azonnal elmagyarázni a kutyának. Meg kell éreztetned vele, hogy mozgásszabadságot adok neki és fájdalommentes életet. Megfigyeltem, a kutyák 99%-a  max.2-3 alkalom után, pontosan tudják miért megyek és örömmel fogadnak. Én nagyon sok esetben masszázzsal indítom a munkát. Itt most nálam a masszázst, a köpölyözést és manuálterápiát anyumtól megkapom, Katinál erre nem fektetünk hangsúlyt Ő mást korrigál és máshogy. Tehát a kezelés nála is "egyed" függő, kinek mire van szüksége. A kezelések után alig bírok menni :D olyan izomlázam van. 

4. alkalomnál jártunk, amikor elgondolkoztam, hogy változott-e valami. Akkor mosolyogtam el magam, hogy elmúlt a mindennapos fájdalom. Kati egyébként kérte, ez idő alatt ne járjak edzeni. Nem akartam megfogadni a tanácsát.... de végül nem tudtam ellene menni, így 'jó gyerek' voltam. Gondoltam, most megkérdezem, lehet-e már szintet lépni. Azért az nem semmi, hogy éveken át tartó napi fájdalmam 4 alkalom után elmúlt, igaz?! Olyan könnyedén vesszük ezeket, mi emberek. Pedig amikor mindennap fáj az eléggé beburkolja a napi létezésünket. Kati engedékeny volt, hogy bevehetem újra a sportot az életembe, de szigorúan nézett és elmondta, mit és hogyan szabad. Egyébként amikor jógán voltam, nem véletlenül volt jobb utána. Hasonló feladatokat csináltunk. Kutyázásnál is, ha munkakutyával van dolgom, vagy sportkutyával el kell mondanom a Gazdinak, én nem feladat kéréséből ültetem a kutyát, vagy fektetem. Hasonlóak a feladatok, ne legyen mérges ha hibázik a kutya. Nekem arra a pontra van szükségem, amikor hibázik a kutya. Ne aggódjon az én munkám nem fogja a BH vizsgáját tönkre tenni, mert más kézjelekkel és hangokkal dolgozom, mint Ők. A kutya is egyetlen dolgot fog tovább vinni, azt, hogy amit hibázna a BH vizsgán pl. ültetéskor (azt nem azért hibázza mert paraszt és nem akarja szépen megcsinálni, hanem mert valami akad a lábában, jelez a fájdalomra csak érted megteszi....) azt nem fogja elvéteni, mert kijavítjuk a rossz mozgáskultúrát a beszűkült mozgástartományt és ízületet kímélve tanulja meg használni a testét. Pl. nekem a fenék izmom és comb elülső izmai eléggé sorvadtak, mindent a hamstring izom csinál, ezzel húzva a csípőmet rossz tartományba, ami elrotálja saját magát. Most már tudok helyesen guggolni. Ez megint egy következtetés, hogy hasonlóan működik a humán és az állat fizio. 

Ami következtetést levontam és tanultam az az, hogy beleéreztem még jobban a kutyák helyzetébe, amikor egy bosu labdán egyensúlyoznak, vagy mély izmokat szólítok meg pedig csak egyszerű platformon dolgozunk. Nagyon nehéz egy rossz mozgásformát átírni, hogy az a mindennapokban hasznosuljon. Ha sérülése van, pedig még komolyabb ez az út. Csodálattal nézek erre a lehetőségre, amit a két kezem és alapvetően a gyógytornászok, fiziósok végeznek. Nehezebb meló, mint beadni egy szurit, de egy életre szóló megoldás. Tudom, hogy vannak esetek amikor nincs más választás örökké életünk része lesz a fizio. Ahogy nekem is. Már nem minden héten, hanem lehet csak fél évente egyszer, aztán már csak évente, de szükségem van egy szakemberre. Kutyáknál is pont ugyanígy van. A mozgás egyenlő az élettel. A genetika (én is örököltem sajnos) ill. a degenerációk (ami nekem is van) mindenkiben és minden kutyában ott lehet. Egyre több kutyát látok az utcákon, akiknek a Gazdijuk nem látja, de ez nem azért van, mert nem akarja (mondjuk ilyen is van, de az egy másik blog lesz majd), hanem mert nem látja, mi fiziósok is tanuljuk a helyes mozgást és rengeteg mozgást kell látnunk, hogy kiszúrjuk, hogy valahol valami difi van. Most, hogy belecsöppentem én is, a másik oldalra, már az embereken is látom, hogy sántítanak, vagy félbehajtott testtel haladnak az utcán, vagy csámpásak... nem kifogás az öregség sem számomra. Mozgásban maradni a cél, ha nem tudsz mozogni meghalsz. Magyarországon azt felejtjük el és sajnos orvosok is, hogy egy fizios nem az Ő munkáját akarja elvenni, hanem pont azt segíti meg. Egy műtét nem megoldás, onnan lábra kell még állni és nem mindegy hogy! Az életösztön felállít, de ha nem jól később más is sérülni fog. Nem szeretnék kés alá feküdni, inkább az agyamat tréningezem és a testemet, hogy az egészségesebb élet felé billentsem. 

Az biztos, hogy nagyon nagy segítséget kaptam, így a munkámat tudom szinte már fájdalom mentesen végezni. Azt pedig látni, amilyen tudással dolgozik Kati, az szuper élmény volt. Most kimaradt pár hét, úgyhogy sos foglaltam is időpontot, mert érzem, hogy baj lesz. Mókás volt megtapasztalni ezt az oldalt is, majd a jótékony hatásait is.

Fiziót minden kutyának és Gazdájának!

u.i.: Katival viccelődtünk, hogy a Gazdikat elküldeném hozzá, csak 1x, hogy megéljék mit csinálok a kutyusokkal és a másik oldal pedig, hogy sok olyan esettel is találkoztam, ahol a Gazdának és kutyának ugyan az volt a baja. Hupszi szimbiózis???? Nehéz téma, de létezik, csak ezt nehéz megláttatni az emberekkel.De már vannak akik érzéeklik. De ez is majd egy másik blog lesz.... Omis pedig a legnagyobb nyugalommal alussza végig, amíg én a háttérben izzadok....